Star Trek: Az új nemzedék stábja és a múlt emlékei

Szinte el sem hiszi az ember, hogy már 25 év telt el a Star Trek: Az új nemzedék című sorozat premierje óta (ha pontosak szeretnénk lenni, a konkrét dátum 1987. szeptember 28-a), amely Kirk és legénysége után ismét meghatározó nyomot hagyott a történelemben. A StarTrek.com oldalának az előbb említett évforduló, valamint a sorozat blu-ray kiadásának megjelenése alkalmából sikerült több színésszel is kapcsolatba lépnie a volt szereplőgárdából, és hat napon keresztül napi egy-egy kérdést tett fel nekik. Mindenki üdvözölte a kezdeményezést, így Marina Sirtis (Deanna Troi), Brent Spiner (Data), Gates McFadden (Dr. Beverly Crusher), Michael Dorn (Worf), Jonathan Frakes (William T. Riker), Wil Wheaton (Wesley Crusher) és Denise Crosby (Tasha Yar) szívesen válaszoltak a feltett kérdésekre.

1. nap: “Rohamtempóban közeleg a TNG 25. évfordulója. Mennyire ijesztő és/vagy lenyűgöző ez a számodra?”

Gates McFadden: Attól a pillanattól fogva teljesen megváltozott az életem. Mikor a sorozat véget ért, a fiam még csak 92 cm magas volt, azóta már 190! Bár valóban eltelt egy negyed évszázad, de még ennyi idő után is sikerül – többek között idén is volt már rá példa – eltölteni egy kis időt a többiekkel, mintha mi sem változott volna. Még mindig megvannak a jelmezeink. Ehhez már nem is kellene más, csak a régi csapat, egy jó forgatókönyv és jóval nagyobb lakókocsik, hiszem ma már a gyerekeinknek és a háziállatainknak is kell a szabad hely.

Brent Spiner: Igazán lenyűgöző. Ez a tény ismételten csak azt támasztja alá, hogy mennyire rohan az idő, mégis olyan érzésem van, mintha csak tegnap történt volna minden.

Marina Sirtis: Maga a gondolat nagyon ijesztő, bele sem merek gondolni. Furcsa. Elhinni sem tudom, hogy már 25 év telt el a kezdetek óta. Viszont lehengerlő maga a tény, hogy még ennyi év eltelte után is beszélnek a sorozatról, ahogyan most mi is tesszük.

Michael Dorn: Nem rémiszt meg, sokkal inkább elképeszt, hogy ilyen régen történt. Szinte már kellemetlenül érzem magam. Tiszteletre méltó, hogy az idő nem fog ki rajtunk, mivel még most is nagyon összetartó a csapat. Teljesen általános dolog, hogy a szereplőgárdából egy-egy színész tartja a másikkal a kapcsolatot, na de hogy mindenki? Ez biztosan rekordnak számít.

Jonathan Frakes: Az agyam nem képes felfogni a helyzetet, és hasonló szituációban találtam magam az idei rendezvényeken is. Az utóbbi 18 hónapban több meghívást kaptam, mint az elmúlt 10 év alatt összesen. Ez valószínűleg a 25. évforduló körüli érdeklődésnek tudható be. J.J. Abrams a maga nagyszerű módján “újraélesztette” a franchiset, és ennek köszönhetően egyre többen ismerik meg azt a kulturális jelenséget, amelyet mindig is Star Trekként ismertünk, viszont mi az idő múlásával egyre csak öregszünk. Most járunk abban a cipőben, amelyben korábban Bill és Leonard, amikor nekiálltunk Az új nemzedéknek. Nemrég töltöttem be a 60-at, mégis 35 évesnek érzem magam. Van egy bölcs mondás: mindenki olyan idős, amennyinek érzi magát. Hozzátenném, hogy még mindig dolgozom. Ha vagy olyan szerencsés, hogy dolgozhatsz, nem számít, hányas szám szerepelt legutóbb a születésnapi tortádon.

Denise Crosby: Gyorsan eltelt ez a 25 év. Ijesztő, de ennek így kell történnie. Az élet csak megy tovább…

Wil Wheaton: Nagy örömmel tölt el, hogy ma a szülők és gyermekeik ugyanúgy szeretik a sorozatot, mint amennyire negyed évszázada is jellemző volt. Idén töltöttem be a 40-et, olyan emberekkel találkoztam, akik korábban a szüleikkel nézték Az új nemzedéket, ma pedig már ők azok, akik leülnek a gyermekeikkel megnézni egy-egy részt… az új generációval.

2. nap: „Mit mondott neked Gene Roddenberry (ha egyáltalán mondott valamit), miután megkaptad a szerepet? Hogyan közölte? Adott bármilyen tanácsod a számodra? Vagy esetleg javaslatot?”

Jonathan Frakes: Maga Gene hívott fel. Rendkívül sok időt szánt arra, hogy elmagyarázza nekem, mit jelent számára a karakterem, mi az elképzelése Rikerről. Szerintem küzdenie is kellett értem. Nem tudom pontosan, hogy Billy Campbell, vagy talán valaki más miatt, de a stúdióban nem volt egyhangú a döntés. Gene kisebb, talán nagyobb részben is saját magát fedezte fel Riker karakterében, közvetetten utalt is erre az érzésére.

Gates McFadden: Első alkalommal visszautasítottam a felkérését, másnap azonban ismét felhívott, miközben a kinti jacuzzijában töltötte az időt és csak annyit kért: “Csak vegyél részt benne”. Biztosított arról, hogy szerelmi szálak fűznek majd Picardhoz, az Univerzum vezető hajóorvosa leszek, és ha mindez nem lenne elég, még nagyszerű anyát is alakíthatok. “Nagyon jó, újszerű női szerep”. A beszélgetésünk során eléggé zavaró volt a víz bugyogását hallgatnom a háttérből. Életemben először hívtak fel egy jacuzziból. Az előzőhöz még annyit hozzátett: “Fogadd el a szerepet, és akkor neked is lehet majd egy külön bejáratú jacuzzid a hátsó udvaron”. Ha nem is jacuzzi, de medence lett a dologból.

Wil Wheaton: Nekem nem volt soha olyan elbeszélgetésem a leendő karakteremről, mint mondjuk Frakesnek, vagy Baldynak, viszont már az is nagy hatással volt rám, hogy megismerhettem és dolgozhattam vele. Beszélgetéseink során megtudtam, mit jelent Gene számára a Star Trek, megosztotta velem az életről, az univerzumról és úgy általában mindenről alkotott filozófiáját, ez később oda vezetett, hogy már tinédzser korom óta világi humanista vagyok.

Denise Crosby: az eredeti tervek szerint Troi szerepét kaptam volna, a meghallgatásom is ez alapján zajlott, így csak kapkodtam a fejem, amikor Tashat osztották rám. Bármi is volt az oka, jól megtanultam, hogyan kell nagyon gyorsan irányt váltanom. Tasha nagyon megnyerő karakter. Gene mindig ott volt és válaszolt a felmerült kérdéseinkre, soha nem maradt tátongó űr. Az első évad alatt folyamatosan kupaktanácsot tartott a csapat, beleértve az írókat is. A felvételre váró epizód előtt felolvastuk a forgatókönyvet, ezalatt bárki bármelyik sornál vagy jelenetnél közbeszólhatott, kérdezhetett, ráadásul még javaslatokat is tehetett. Észrevettem, hogy ez a további évadoknál már nem volt szokás, nagy kár érte.

Michael Dorn: Gene nem árulta el nekem. Sőt az utolsó meghallgatás után – engem háromszor is behívtak, a legutóbbin két másik színész is jelen volt – csak annyit mondtak, “Köszönjük, jelentkezni fogunk”. Éppen távoztam volna, amikor az egyik segéd megkért, maradjak egy pillanatra, mivel a próbaszereplésemről felvételt készítettek és oda szeretnék adni kazettán. A stúdió előtt várakoztam, egyszer csak mellém állt a rendező (Corey Allen), annyit mondott, “Nagyszerű lesz veled dolgozni”. Ekkor esett le. Semmi konkrétumot nem tudtam sem a szerepemről, sem a háttértörténetéről. A következő héten megvolt a sminkelés és már a kamera előtt álltam. Egy későbbi alkalommal sikerült találkoznom Genenel, akkor is csak egy rövid időre, első kérdésem az volt, tulajdonképpen mit is vár a karakteremtől. A válasza sejtelmes és rövid volt: “Tégy beládásod szerint. Ne befolyásoljanak olyan dolgok, amiket régebben hallhattál.” Igazából ez okos húzás volt a részéről. Ha egy színész szabad utat kap, saját maga alakíthatja a karakterét, legyen szó a személyiségéről és a háttértörténetéről, tulajdonképpen befektet a karakterbe, még elkötelezettebb lesz iránta, a maximumot szeretné kihozni belőle.

Marina Sirtis: Fel sem hívott. A jól megszokott Hollywood-i stílust alkalmazták. A szereposztó csapat ügynöke felhívta az én ügynökömet, aki pedig rám csörgött. Miután megkaptam a szerepet, elkezdődtek a próbák, belőtték a frizurámat, majd bementem Genehez. Az első forgatókönyvet alapul véve nagyon sokat hozzátettem még a karakterem háttértörténetéhez. Ő csak annyit mondott, “Rendben. Csináld csak”. Nem úgy tűnt, mintha érdekelné. Olyan érzés fogott el, mintha azt szeretné mondani, “Kitaláltam a szerepet, szerintem nem okoz gondot eljátszanod. Tedd, amit tenned kell”, és ezzel útjára engedett.

Brent Spiner: Nem rémlik, hogy mondott volna bármit is. Viszont arra tisztán emlékszem, hogy megkérdezte, szeretnék-e változtatni a megjelenésemen, azonnal rácsaptam, “biztosan”, mellette pedig az járt a fejemben, milyen pofonegyszerű lesz ez az egész. Azóta természetesen már kiderült, hogy ez inkább egy figyelmeztető kérdés volt, amely arra irányult, “Az életed nem lesz többé olyan, mint amilyennek azt megszoktad”. Szerintem ezen mindenki átesett.

3. nap: “Sok lebilincselő színész kapott lehetőséget vendégszerepelni Az új nemzedékben. Ehhez kapcsolódik mai kérdésünk is: Te mely színész látogatását vártad a legjobban, talán még közös jelenetetek is volt?”

Wil Wheaton: Mick Fleetwood hatalmasat alakított a sorozatban. Az ő zenéjén nőttem fel, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy sikerült szóba elegyednem vele a forgatás alatt. A valódi arcával viszont egyszer sem sikerült találkoznom, mindig csak az a hatalmas halszerű maszk volt rajta.

Brent Spiner: Az egyik Whoopi (Golderg), bár neki visszatérő szerepe volt a sorozatban. Viszont így megemlíteném Saul Rubineket. Őt már korábbról is ismertem, a vele eltöltött időt minden percét imádtam. Volt még nálunk Jean Simmons is, viszont vele nem dolgozhattam együtt az epizód során, ettől függetlenül jó érzés volt őt is egy rövid ideig a köreinkben tudni. Nem is érdemes folytatni a sort, ha össze szeretnék írni minden színészt, akik a kamera előtt álltak a Star Trek forgatása alatt, ráadásul hány szerepben, nagyon hosszú, lehengerlő listával állnék elő. Mindegyik sorozat kiváló színészeket sorakoztatott fel, akikhez gyakran társult egy-egy remek vendégszereplő is. A filmeknél is ugyanez a helyzet, sok érdekes ember gyűlt össze az idő folyamán.

Denise Crosby: Személyes kedvencem Christopher McDonald, aki Castillo hadnagyot alakította a “Yesterday’s Enterprise” című epizódban. Soha nem nevettem annyit életem során, mint akkor. Kezdetektől fogva jól kijöttünk egymással… ráadásul később együtt is szerepeltünk a “Divorce: A Contemporary Western” című filmben, később pedih a CBS-en vetített sorozatában kaptam vendégszerepet.

Jonathan Frakes: Valószínűleg mindenki tudja, mi lesz a válaszom erre a kérdésre, de azért elmondom… megtiszteltetés volt együtt dolgozni a tehetséges és gyönyörű Jean Simmonsszal. Nagyon látványosat alakított. Szerintem azzal sem vagyok egyedül, ha azt mondom, hatalmas rajongója vagyok John de Lancienak. Imádtam együtt forgatni Michelle Forbesszal és Carolyn McCormickkal, akinek Minuet szerepét kellett eljátszani. Mindkettőjüknek megvan a helye a szívemben. Továbbá azok a tények, hogy feltűnt a sorozatban Stephen Hawking, meglátogatott minket Colin Powell, valamint az, hogy Mae Jemison is vendégszerepelt nálunk… egyszerűen hihetetlen. Ezzel szemben viszont vannak, akik nem akarják beismerni, hogy részt vettek egy-egy forgatáson, mint például Ashley Judd és Teri Hatcher.

Gates McFadden: Két színész van, akiket megemlítenék, mindkettőjüket a filmekben láthatták a nézők. Az egyik közülük Malcolm McDowell, aki ragyogó színész, illetve Tom Morello, aki hihetetlenül jól gitározik. Hogy a sorozatra is kitérjek, a Stephen Hawkingal készült jelenet zseniális és vicces, velünk volt Jean Simmons a maga klasszikus stílusával, ráadásul egyszer ellátogatott hozzánk Madeleine Albright, akinek tudása bámulatos, mellette pedig nagyon mókás.

Michael Dorn: Imádtam Jean Simmonst, John Andersont és John Colicost. Élveztem együtt dolgozni mindannyiukkal, látszik, hogy igazi sztárok.

Marina Sirtis: Ha őszinte szeretnék lenni, amikor híres vendégszereplőket hívtunk, azon a héten közülünk valakinek nem volt túl sok dolga, és ez a személy általában én voltam. Jómagam egy valakit említenék meg (akivel sikerült együtt is szerepelnem), ő Jimmy Doohan. Természetesen már korábbi Star Trek rendezvényekről is ismertem személyesen. Nagyon kellemes, igazi úriember. Annyira jó volt vele dolgozni. Ráadásul még mindig nagyon jól csinálta. Felkészülve jött a forgatásra. Kívülről fújta a szövegét, ami sajnos nem mondható el egy-két fiatalabb vendégszereplőnkről. Egy szó mint száz, hihetetlenül jó volt, viszont Jean Simmonsszal már nem volt alkalmam együtt állni a kamerák előtt, pedig nagyon szerettem volna. Ugyanez volt a helyzet Leonard Nemoyjal, szintúgy De Kellyvel. Patrick és Brent fogták ki a jó színészeket, ami persze érthető is. Mindig a két legnépszerűbb karakter kapja a jó dolgokat. A televíziónál ez már csak így megy.

4. nap: “A négy TNG film közül melyik volt számodra a legmeghatározóbb?”

Michael Dorn: A négy filmünk közül a Kapcsolatfelvétel az marad örök kedvencem. Ami azt illeti, szerintem ez a legjobban sikerült film az összes közül. Itt adtunk bele apait-anyait. Az új nemzedék hatalmas sikernek számított, ehhez hozzátársult a fenomenális rajongótáborunk. A hangulat a tetőfokára hágott, folyton csak nevettünk – és mellette nagyszerű jeleneteket forgattunk.

Marina Sirtis: Nagyon kellemes emlékeket idéz a Nemzedékek. Alapvetően mindegyikről csak jót tudnék mondani, de a legtöbb móka és kacagás a Nemzedékek forgatása alatt volt. Talán pont azért, mert a sorozat vége és a film forgatása között nem volt szünet. Lehet, hogy még sokat is mondok, de mindössze csak két szabadnapom volt, mielőtt nekiálltunk volna a munkának. Mondhatni csak folytattuk ott, ahol abbahagytuk, ezalatt értem a tréfás kedvünket is. Kétségkívül nagyot alkottunk a Kapcsolatfelvétellel, le merem fogadni, hogy mindenkinek az a kedvence, a négy filmünk közül az lett az ász. Ezzel a kijelentésemmel szerintem mindenki egyetért. De még mindig csak azt tudom mondani, mint az előbb, hogy a legjobb dolgok szerintem a Nemzedékek alatt történtek. De tényleg.

Brent Spiner: Kapcsolatfelvétel. A, a lehető legjobb forgatókönyv miatt. B, bámulatos vendégszereplőket sikerült megszereznünk. Bár ez mindegyik filmünkre igaz, de tény és való, hogy a legcsodálatosabb vendégszereplőink a Kapcsolatfelvételben voltak. Jonathan (Frakes) rendezte, ez volt az első filmje, így mindenki azon volt, hogy nagyon jól sikerüljön. Ehhez hozzájárult a legjobb forgatókönyv is, amelynek az elolvasása után azonnal tudtuk, hogy ez egy pompás film lesz.

Gates McFadden: Természetesen a Kapcsolatfelvétel, a forgatókönyve nagyon össze lett rakva, Jonathan pedig kiváló munkát végzett. Áttérve egy kicsit a Nemzedékekre, jópofa, de egyben keserédes is volt az az egy hét, amikor a Marina Del Rey kikötőben forgattunk a hajón. Az első napon még leírhatatlanul tengeri beteg voltam, viszont a rá következő napok után szerelmes lettem a hajóba, csodálatos volt. Azok a képsorok jelentették számomra a sorozat végét.

Jonathan Frakes: Mindenképp a Kapcsolatfelvétel. Örökre megváltoztatta az életemet. Bár a sorozat is megtette korábban ugyanezt, de a Kapcsolatfelvétel másik dimenzióba – ha jobban tetszik, egy másik galaxisba – repített.

5. nap: “Melyik TNG epizódra vagy a legbüszkébb – és miért?”

Michael Dorn: Minden olyan epizódra, amelyet Jonathan Frakes rendezett, a “The Drumhead” és a “The Offspring”. A “The Drumhead” című epizódban látható az egyik legjobb zárójelenetet, amelyet valaha filmszalagra rögzítettek. Egyszerű, drámai, szívszorító és letaglózó, mindezek egyszerre. Mondtam már, hogy én is szerepeltem benne?

Denise Crosby: Imádom a “Yesterday’s Enterprise”-t, minőségit alkottak az írók. Természetesen az első évad több epizódja is igen különleges a számomra, annyira újszerűek voltak, mégsem okoztak gondot senkinek. Ha pedig valaki közelebbről szemléli a dolgokat, láthatja, hogy még csak puhatolózunk, miként kellene azonosulnunk a karaktereinkkel, de azt is szeretnénk, hogy a környezet valódinak tűnjön.

Wil Wheaton: Kezdetben volt néhány szörnyű epizód, mint az “Angel One”, a “The Last Outpost” és a “Code of Honor”, de mindezekért cserébe kárpótol bennünket a “Tapestry”, a “The Inner Light”, a “Darmok” és még sorolhatnám. Személyes kedvenceim a “Final Mission”, a “The First Duty” és a “The Best of Both Worlds” első és második része. Ezek mind jó példái az időtlen, klasszikus tudományos fantasztikumnak, amik nagyszerű kikapcsolódást nyújtanak, miközben el is mélyedhet benne az ember, ha olyan szemmel nézi.

Gates McFadden: Nagyon szeretem az olyan epizódokat, amelyekben megengedték, hogy a szokásosnál kreatívabb ötleteket is alkalmazzak, mint például a “The Big Goodbye”, a “Data’s Day”, az “Attached” és természetesen a “Genesis” című epizódok humoros jelenetei. Az új nemzedék összes epizódja közül a “Genesis” a kedvencem. Az első évadtól kezdve könyörögtem azért, hogy rendezhessek egy epizódot, a legjobb lehetőségem a “Genesis”-nél adódott, amikor együtt dolgozhattam Michael Westmoreral. Emmy-díjat kellett volna nyernie az akkor tanúsított munkájáért. Brilliáns volt. Továbbá megrendezhettem az egyik kedvenc jelenetemet az egyik kedvenc szereplőmről… Spotról. Az a pillanat, amikor a kanapé mögé bújt… Nem láttam még macskát így szerepelni, mégsem értékelik annyira az akkor nyújtott munkáját.

Jonathan Frakes: Az első választásom nyilvánvaló: a “The Offspring”, mivel végre lehetőségem adódott megrendeznem egy epizódot, ez az a rész, amelyben Data megépíti Lal-t. Viszont az összes közül a legjobb a “Best of Both World” mindkét része, nagyszerű cliffhangert építettünk be a két évad közé. A televíziónál ez nagyszerű teljesítménynek számít.

Marina Sirtis: Nagyon büszke vagyok a “Face of the Enemy”-re, amelyben egy romulánt alakítottam. Végre megszabadulhattam a hosszú hajamtól, a bájos sminktől és a feszülős egyenruhától, helyette pedig egy nem túl vonzó személlyé váltam. Mintha azt mondták volna: “Oh, tényleg, azért vettük fel, mert tud színészkedni”. Attól az epizódtól kezdve jóval változatosabb sorokat írtak a karakteremnek. Már nem csak az a szép nő voltam, aki megérti az embereket és segít rajtuk, ha szükségét érzi. Két különböző oldalát ismerhették meg a karakternek, és ahogy említettem, ez új távlatokat nyitott meg az írók fantáziájában. Egy másik epizód, amely még fontos a számomra, az a “Violations”, az a bizonyos megerőszakolásról szóló epizód. Örülök, hogy felhoztuk ezt a témát és sikerült megoldanunk a sci fi sajátos módján.

6. nap: “‘Sir Patrick’-nek hívod Patrick Stewartot?”

Gates McFadden: Számomra egyszerűen csak “Jean-Luc”.

Brent Spiner: (Nevet). Nem, nem hívom “Sir Patrick”-nek. Így tennék, ha elvárná tőlünk, de Patrick soha nem kérne ilyet. Szerintem ő maga sem veszi komolyan a dolgot.

Michael Dorn: Én csak úgy hívom, hogy “Sir”.

Denise Crosby: Ez Amerika! Nem monarchiában élünk. Soha! Majd akkor hívom “Sir Patrick”-nek, ha ő engem “Lady Pookie”-nak!

Wil Wheaton: AHAHAHAHAHAHAHA. Nem. Nagyon zavaró lenne.

Marina Sirtis: Hogy “Sir Patrick”-nek hívom-e? Nem, kivéve, ha ugratni szeretném. Ennek ellenére, ha találkozunk, meghajlok előtte.

Jonathan Frakes: Csak heccelésből hívom őt “Sir Patrick”-nek, ha a hangulat megengedi. Nem is várja el tőlünk, hogy “Sir Patrick”-nek szólítsuk, ahogyan azt például “Sir Ben” (Ben Kingsley) szeretné. Nem is találok rá szavakat, szenzációs egy lovággá ütött színész barátjának lenni.

Fordította: Neb
Forrás: StarTrek.com

Kategória: Sorozatok, Star Trek: Az új nemzedék Címke: ,
3 comments on “Star Trek: Az új nemzedék stábja és a múlt emlékei
  1. TrekAndi szerint:

    Az ötödik kérdésből kimaradt Brent 🙁 Imádom a nyilatkozatait, az ilyeneket is, amikben tényleg elmondja, hogy mit érzett, gondolt, amikor a TNG-ben játszott, de a kissé szarkasztikus humorát is szeretem. Az őszinteségéről és kedvességéről meg már ne is beszéljünk! 🙂

  2. Neb szerint:

    Azért megnéztem, nem-e véletlen én siklottam el az ötödik kérdésnél, de valóban, ott nem válaszot Brent.
    Szeretem az ilyen interjúkat, azért valljuk be, nem most volt, és mégis mennyi érdekesség bukkan elő a mai napig. 🙂

  3. TrekAndi szerint:

    Persze, lehet, hogy csak nem tudott választani a sok közül, ezért nem válaszolt. Data csak egyetlen TNG epizódban nem játszott 😀
    Jó kis összetartó csapat lett a TNG legénysége 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*